Egyre több bizonyíték kerül napvilágra, mind tudományos, mind történelmi, melyek mind arra utalnak, hogy az a mód, ahogyan jelenleg a legtöbben alszunk, az valójában nem túl jó számunkra.

2001-ben Roger Ekirch történész közzétett egy tanulmányt, mely több mint 15 évnyi kutatást tartalmazott. Kiderült belőle, hogy elsöprő mennyiségű történelmi bizonyíték van arra, hogy az ember valójában két nagy különböző fázisban alszik.

2005-ben kiadott egy könyvet "At Day's Close: Nigh in Times Past" címmel, mely több mint 500 hivatkozást tartalmazott az összefüggéstelen alvási mintára. Szerepelnek köztük naplók, orvosi könyvek, irodalom és egyéb különböző források kezdve Homérosz Odüsszeia-jától egészen a Nigériában élő modern törzsekig, és így tovább.

"Nem csak a hivatkozások száma a fontos, hanem ahogyan hivatkoznak rá, mintha ez egy köztudott dolog lett volna." - Ekrich

Mit talált a kutatás?

Ekirch kutatása megállapította, hogy nem aludtunk mindig átlagosan 8 órát. Helyette két rövidebb alvási periódus volt az éjszaka folyamán. Minden alvásra egy 12 órás időkeretben került sor, amely egy 3-4 órás alvással indult, majd ezt követte egy körülbelül 3 órányi ébrenlét, és aztán ismét egy alvási fázis, egészen a reggeli ébredésig.

Az 1990-es években némi kutatást már végzett Thomas Wehr pszichiáter ezzel kapcsolatban. Egy kísérletet végzett, melyben 14 embert teljes sötétségbe helyeztek napi 14 órára egy teljes hónapon keresztül. A negyedik hétre a résztvevőknél egy nagyon határozott alvási minta jelent meg. A minta ugyanaz volt, mint az Ekrich tanulmányában szereplő számtalan történeti hivatkozásban, vagyis az alanyok körülbelül 4 órát aludtak, majd egy pár órára felébredtek, és aztán újra elaludtak egészen reggelig.

"Ekirch úgy találta, hogy az első, majd a második alvásra történő hivatkozások a 17. század vége felé kezdtek eltűnni. Ez gyakorlatilag a városi felső társadalmi osztályok között vette kezdetét Észak-Európában, és a rá következő 200 év folyamán fokozatosan leszűrődött a nyugati társadalmak nagy részébe. Az 1920-as évekre az első és második alvási fázis gondolata már teljesen megszűnt a társadalmi tudatban." (1)

Lehetséges okok, hogy miért van ez így

Enek egyik oka az lehet, hogy ez a fajta szegmentált alvás természetes módja ez emberi test működésének, legalábbis erre utal Wehr kísérlete, de vannak más elméletek is.

Craig Koslofsky történész szerint:

"Az éjszakával való kapcsolat a 17. század előtt nem volt túl jó. Az éjszaka tele volt rossz hírű emberekkel, bűnözőkkel, prostituáltakkal és részeges alakokkal. Még a gazdagok is, akik megengedhették maguknak a gyertyafényt, jobb dolgokra költhették a pénzüket. Nem volt presztízse vagy társadalmi értéke, hogy fennmaradjanak minden éjjel." (1)

A dolgok azonban 1667-ben megváltoztak, amikor Párizs lett az első város a világon, amely kivilágította az utcáit, és végül egész Európában társadalmi norma lett fennmaradni éjjel, majd megtörtént az ipari forradalom:

"Az emberek egyre inkább időtudatosak lettek, és érzékennyé váltak a teljesítményre még a 19. század előtt, de az ipari forradalom ezt a hozzáállást ugrásszerűen fokozta." (1)

Végül ejutottunk arra a pontra, ahol a szülők is kényszerítik a gyermekeiket, hogy egy bizonyos időpontban menjenek el aludni, és kizökkentették őket a szegmentált alvási mintából, ami addig jellemző volt.

Sok alvási probléma gyökere lehet az emberi test szegmentált alváshoz való természetes vonzódása

Ekirch szerint sok mai alvási probléma gyökere, hogy az emberi szervezet természetes módon vonzódik a szegmentált alváshoz. Úgy véli, hogy a történelmi alvási szokásaink lehetnek okai annak, hogy sok ember szenved álmatlanságban, amikor az ember felébred az éjszaka közepén, és nehezen képes visszaaludni. Ez a fajta állapot először a 19. század végén jelent meg, körülbelül ugyanabban az időben, amikor a szegmentált alvási minta kezdett elhalni.

"Fejlődésünk során egy bizonyos módon aludtunk. Az éjszaka során történő felébredés az emberi pszichológia normális része. Az az elképzelés, hogy egy egybefüggő időtartamon belül kell aludni, akár káros is lehet, ha ez gyugtalanná teszi azt, aki éjjel felébred, mivel maga ez a szorongás is megakadályozhatja az alvást, és ez a szorongás valószínűleg beszivárog az éber életünkbe is." - Greg Jacobs pszichológus (1)

Russel Foster cirkadián neurológus oxfordi professzor szerint:

"Sokan felébrednek éjszaka és pánikba esnek. Elmondom nekik, hogy amit tapasztalnak, az egy visszatérés a bimodális alvási mintára. De az orvosok többsége még mindig nem ismeri el, hogy az összevont nyolc órás alvás természetellenes lehet. Az egészségügyi problémák több mint 30 százaléka, mellyel az orvosok szembesülnek, közvetlenül vagy közvetve az alvásból ered. De az alvással nem foglalkoznak az orvosi képzés során, és csak nagyon kevés olyan centrum van, mely valóban tanulmányozza." - (1)

Az alvás szakaszai

Minden 60-100 percben az alvási ciklus négy szakaszának egyikén megyünk keresztül

1. szakasz - egy álmos, nyugodt állapot az ébrenlét és az alvás között, amikor a légzés lelassul, az izmok ellazulnak, és a pulzusszám lecsökken.

2. szakasz - kissé mélyebb alvás, amikor úgy érezhetjük, hogy ébren vagyunk, ami azt jelenti, hogy az éjszaka lehet, hogy alszunk, de nem tudunk róla.

3. és 4. szakasz - mély alvás, amikor nagyon nehéz felébrednünk, mert ekkor a legkisebb az aktivitás a szervezetben.

A mély alvás után visszakerülünk a 2. szakaszba néhány percre, majd belépünk az álom alvásba, az úgynevezett REM (gyors szemmozgás) fázisba, amikor, ahogy a neve is mutatja, álmodunk.

Egy teljes alvási ciklus során egy személy keresztül megy ezeken a szakaszokon, majd visszakerül a harmadik és második szakaszba, mielőtt belép az álom alvás fázisba.

(1) - http://www.bbc.com/news/magazine-16964783